Corund

Corund

A korondi fazekasság

A korondi fazekas központ híre már nemcsak a megye, hanem az országhatárokon is túlterjedt. Az ország egyetlen helységében sem dolgozik annyi agyagot formáló és díszítő fazekas, mint Korondon.

Ezen túl a fazekas központ történeti szempontból is figyelemre méltó.

A gazdasági-társadalmi fejlődés hatására, amely minden típusú mesterséget kimozdított hagyományos kereteiből és társadalmi rendeltetéséből, a korondi fazekasság sorsa kedvezően alakult. 
Egyrészt, mert megmaradt a hagyományos fazekasság, s ma is nagyszámú használati edény készül, amelyet az ország több vidékén igényelnek, másrészt pedig létrejött a kerámia, új díszítő változata, amely mennyiségben és minőségben jóval felülmúlja a fazekasok eddig ismert összes alkotásait.

Így Udvarhelyszék XIX. századi virágzó fazekas központjai közül - Székelyudvarhely, Küsmőd, Korond, Homoródalmás, Székelyzsombor - a változások eredményeként, a fazekasság csak Korondon maradt meg és művészi értékben előre is lépett.

A jelenség országos viszonylatban is egyedülálló. A fejlődés tényezői közül a művészi előrelépés a legfontosabb.

A néhai "sárkovácsok" utódai, a régi típusú korongokon, a hagyományos edények mellett ma mesteri alkotásokat készítenek. Így a korondi kerámia formái, díszítési és rendeltetési jegyei alapján a népművészeti alkotások közé sorolható. 
A régi Udvarhely vidéki fazekas központok formakincse, díszítő motívumai ma Korondon élnek tovább. Több mint kétszáz korongozó alakítja az agyagot a hagyományos korondi és a környékről Korondra származott formákra. 
A mai korondi kerámia formavilága a lehető legváltozatosabb, a díszítőmotívumok is igen sokfélék.

Ezeket két csoportba oszthatjuk: a hagyományos, helyi, korondi formák és díszítő motívumok, valamint az új, átvett formák és díszítő motívumok. A forma-és a motívum ötvöződés eredményeként a mai korondi alkotások megfelelnek a közönség ízléseinek. 
" Napjaink alkotásait, tehát a ma embere és közössége alakította ki, alkotja meg és saját jegyeiként viseli. Ebbe a népművészeti értékrendbe a fehér kerámiát soroljuk be, amely az egész Udvarhely vidék fazekas központjaiból származó, népművészeti szintre emelkedett forma-és díszítőmotívumok ötvöződéséből áll és amelyet ma korondi kerámiának nevezünk."(Kardalus János: A korondi kerámia)

Az utóbbi két évtizedben gyors ütemű újítások mentek végbe. Különösen a formák lépték túl a hagyományosnak mondható rendet. A jelenség összefügg a kerámia szerepváltozásával, a díszítő funkció fokozott elotérbe kerülésével a régi használati kerámiával szemben. Ezért találkozunk ma olyan formákkal is, történelmileg nem nevezhetok korondinak. Ezek alkalmazása egy természetes megnyilvánulás, a kerámia mai igényekhez való alkalmazkodása folyamán.

Hasonló alakulás figyelhető meg a díszítőmotívumok szerkezeti rendjében is, ahol a régi elemek újakkal telítődnek, gyarapodnak. 
Az újítások másik területét az új típusú festékmázzal való próbálkozás képezi az újhabán típusú máz és a grafitmáz alkalmazása révén. Az újhabán típusú máz más a XIX. század végén Korondra került máznak egy tökéletesebb változata, fehér csillogó máz, amely ünnepi hangulatot kölcsönöz a mai alkotásoknak. A grafitmáz alkalmazása teljesen új keletu eljárás és kevesen használják. 
A korondi kerámia nemcsak otthon bizonyított, hiszen országos kiállításokon, és mindenütt a legmagasabb díjat és elismerést kapta.